„… szeretek jelen lenni, csoporthoz tartozni, teamben kutatni, dolgozni, de szembeszállni, bizonyos dolgokhoz mereven ragaszkodni nem… empatikus ráhangoló vagyok, aki nem kiélez, hanem inkább elsimít… Nagy elégedettséget váltott ki belőlem, amikor a felsőoktatásban feladatot kaptam, mert a művészetszociológia mindig beépíthetővé vált, máig bizonyos elemei a napjaim részeként jelen vannak. A hallgatókat segítve még a nem kitaposott utak, új tematikák kibontakozását is átélhettem… A művészetszociológiát egy nagy épületnek tartom, melynek voltak/vannak tervezői, elméleti modelleket megfogalmazó szakemberei, a házépítésben folyó munkáknak a szervezői. Mindenkire szükség van, hogy az épület elkészülhessen. Én szervezőként, téglarakóként járultam hozzá az építéshez.”
Szilágyi Erzsébet
Szilágyi Erzsébet művészetszociológus az ELTE BTK-n szerezte magyar és cseh nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári, illetve Radnai Béla tanítványaként pszichológus diplomáját. Az 1960-as években aktív résztvevője volt a budapesti nyilvános és fél-nyilvános művészeti programoknak, melyek komoly szerepet játszottak abban, hogy a filmművészet felé forduljon. 1963-ban, a diploma megszerzése után a Filmtudományi Intézetben előbb gyakornokként majd filmarchivátorként dolgozott, ahol többek mellett Bíró Yvette, Nemes Károly és Magyar Bálint által kidolgozott filmelméleti, filmtörténeti képzési programokon is részt vett. Ezekkel párhuzamosan a Filmművészeti Főiskolán Herskó János óráit hallgatta. Kisdoktori dolgozatát „Chaplin emberábrázolása. (Film-pszichológiai elemzés)” címmel védte meg. 1975-1991 között a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban (és jogutódjában, a Magyar Közvéleménykutató Intézetben) előbb könyvtáros, majd a különböző átszervezésekkel létrejövő kutató osztályokon tudományos kutató lett, ahol szociológiai kutatásokat végzett. Tagja volt a Józsa Péter szervezte filmszemiotikai kutatócsoportnak. S. Nagy Katalinnal közösen alapította meg a Magyar Szociológiai Társaság Művészetszociológiai Szekcióját, melynek titkára volt. A kandidátusi disszertációjának témája az ismétlődés, és a sorozat, mint szerkesztési elv, és műfaj lett, melyet „Szerialitás/ismétlés a tömegkommunikációs eszközökben és a közönség” címmel védett meg. 1975-től a kutatómunka mellett különböző egyetemeken oktat, 1991 után pedig a tanítás lett a főtevékenysége, mellette kutat.
Szakmai önéletrajz
Publikációs jegyzék
Az interjú olvasásához kérjük, kérvényezze regisztrációját a http://voices.tk.mta.hu/ oldalon. Regisztráció után az összes szakmatörténeti interjút megtalálja a „Szociológiatörténeti interjúgyűjtemény” pont alatt.