.jpg&w=200&h=&zc=3)
Van, akit már életében elfelejtenek: azt, hogy milyen volt egykor. Van, aki maga gondoskodik róla, hogy a múlt homályába vesszen mindaz, amiért érdemes megidézni régi énjét, szociológusi tevékenységét. Hegedüs Zsuzsára emlékezünk.
A hazai közvélemény leginkább botrányok övezte alapítványi tevékenysége (Minden gyerek lakjon jól!), obskúrus és tragikomikus, ám annál jövedelmezőbb ügyletei révén ismeri. Kevesebben tudják róla, milyen ígéretesen indult szociológusi pályája, vagy hogy a miniszterelnök régi barátja, bő évtizeden át főtanácsadója önmagát olyan kifejezésekkel jellemezte - baloldali, liberális, zöld, kozmopolita, zsidó -, amelyek kései politikai szövetségesei körében egytől-egyig szitokszónak számítanak.
Hegedüs Zsuzsa 1946-ban született. Bölcsészdiplomájának megszerzését (1969) követően a Pénzügykutató Intézet munkatársa lett, majd 1976-ban Franciaországba emigrált és ott folytatott kutatásokat Alain Touraine munkatársaként. A poszt-hatvannyolcas aktivizmus (anti-nukleáris, globális békemozgalmak) iránti érdeklődése később Németországba, majd az Egyesült Államokba vitte, ahol az önkreatív társadalomról szóló munkái révén vált ismertté.
Családi ok szólította vissza Magyarországra, épp a rendszerváltás hajnalán. A hazai változások, a civil társadalom mozgolódásai mindjárt magukra vonták a figyelmét. Nem a magyar vagy a kelet-európai specifikumokat, inkább a nyugattal való hasonlóságokat látta bennük. Kidolgozott egy kutatási programot, amely „azon a hipotézisen alapult, hogy ezek a társadalmak, és különösképpen a magyar, értékeikben, habitusukban semmiben nincsenek elmaradva a nyugat-európaiaktól. Csak a rendszerváltással a demokratikus kezdeményezések helyett ebben a térségben az intézményes politika vette át a vezető szerepet… a kormányok felülről lenyúlták a kezdeményezéseket, elkezdték »államosítani« a civil szférát.”
A taxisblokád idején többedmagával bevette magát a tömegbe, hogy beszámoljon az „első igazi »nyugati típusú« spontán civil mozgalomról”. Visszatekintve így nyilatkozott a félbemaradt vizsgálatról: „A taxisblokád szépsége a kutató számára abban állt, hogy az átalakuló magyar társadalom összes problémáját, igényét, konfliktusát felszínre hozta.” Az akcionizmust középpontba állító, a szereplők saját reflexióira építő Touraine-féle szociológiai intervenció módszerét alkalmazó kutatás során készült csoportos interjúk egy része archívumunkban olvasható (A. Gergely András gyűjteményében). A kutatásban az archívumunkat alapító Kovács Éva is részt vett.
Hegedüst a demokratikus deficit problémája foglalkoztatta az iskolabezárásokról folytatott kutatásában, amelynek diák résztvevőin próbálta ki egy szívekhez szóló antirasszista kampány, a Tégy a gyűlölet ellen! ötletét. Úgy tartotta, hogy a kampánynak volt köszönhető Csurka kizárása az MDF-ből, ám a szélsőjobbtól való elhatárolódás „hosszú távon azért nem sikerült, mert a Fidesz-kormány rájátszott az együttműködésre velük.”
Hegedüs Zsuzsa ellentmondásos személyiség volt, amit politikai és ideológiai pálfordulása, szakmai melléfogásai és súlyos morális zavarodottsága egyaránt bizonyít. Halála előtti utolsó megszólalásai azonban közelebb hozták régi énjét, a szabadságban és demokráciában hívő mozgalomkutatót, antirasszista aktivistát, a hatvannyolcas feministát, akit nem is olyan régen, alig húsz éve még az egyenjogúság iránti olthatatlan vágya ragadott ilyen szavakra:
„…az egyenjogúságot úgy nem lehet kivívni, hogy egy kicsivel több elismerést kérek. Csak úgy, ha azt követelem, ismerjék el: mint nő ugyanannyit érek, mint bármely férfi. … Ha az ország lakosságának több mint fele nő, akkor ilyen arányban kellene megjelenniük a nőknek a törvényhozásban is. És mindenütt.”
Vajda Róza
A cikkben szereplő idézetek Artner (Szilágyi) Szilvia Hegedüs Zsuzsával készített interjújából származnak (A nők nyerik meg, Magyar Narancs, 2003. április 10.)
Fotó: Amnesty International Magyarország