Megrendülten fogadtuk a hírt, hogy elhunyt szeretett kollégánk, Szalai Júlia. A magyar szociológia kiemelkedő és különleges képviselője, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének emeritus professzora, az MTA levelező tagja hetvenöt éves volt.
Szalai Júlia számos nagy hazai és nemzetközi kutatásban működött közre tudományos tanácsadóként, illetve kutatásvezetőként. Évtizedeken át volt az ELTE és a CEU oktatója, illetve a kilencvenes években egy ideig a Wesley János Lelkészképző Főiskolán és a glasgow-i Strathclyde Egyetemen is tanított. Az ELTE szociológiai tanszékének és szociálpolitika szakának, valamint a Wesley Főiskola szociális munkás levelező képzésének alapításában, tematikájának kidolgozásában is aktívan részt vett.
Budapesti polgári értelmiségi családban nőtt fel. Édesapja Szalai Sándor szociológus, filozófus, egyetemi tanár, akinek sokat köszönhetett pályája elején. Nagyszülei közül többen estek áldozatul a háborúnak és a zsidóüldözésnek. Gyermekkorában nagy nélkülözésben éltek. Miután apját elvitte az ÁVH, a lakásukból is ki kellett költözniük. Édesanyja, akit egyúttal eltávolítottak a munkahelyéről, a Külügyminisztériumból, egyik napról a másikra átképezte át magát műszaki fordítónak, hogy eltartsa két kislányát. „Úgyhogy én tudom, hogy mi az, hogy [szegénynek lenni]. Azt hiszem, ott kezdtem el megtanulni, hogy azt átélve az ember valahogy tudja, hogy az mi mindennel jár” - emlékezett vissza az ötvenes évek szűkölködésére Szalai Júlia az archívumunknak adott interjújában.
Tudományos érdeklődése már fiatalon roppant széleskörű volt. Miután zenei tagozaton érettségizett a Móricz Zsigmond Gimnáziumban, eltökélte, hogy természettudománnyal kíván foglalkozni, ugyanakkor érdekelte a matematika, az irodalom, és a történelem is közel állt hozzá. Vegyésznek készült, ám egy gyerekkori balesetből származó fájdalmas bőrbetegség miatt lebeszélték erről a pályáról. Szinte véletlenül talált rá a Közgazdaságtudományi Egyetem akkoriban indult tervmatematika szakára, ami kombinálta két kedvenc tárgyát, a matematikát és a történelmet. Ennek elvégzése után egyenesen vezetett útja a szociológia felé. A kínzó, ám szerencsére múlandónak bizonyult ekcémája okozta nehézségekért kárpótolta, hogy éppen fizikai korlátozottsága folytán különleges képességekre tett szert. Ilyen volt a fejben jegyzetelés képessége: kollégái, hallgatói körében Szalai Júlia nevezetes volt arról a tehetségéről, hogy vázlat nélkül akár több órás terjedelemben tudott szabatosan fogalmazva, tökéletesen strukturált és főképp érdekfeszítő előadást tartani úgy, hogy hajszálpontosan az idő lejártakor vitte le a hangsúlyt az utolsó mondat végén.
Még egyetemi évei alatt bekapcsolódott Ferge Zsuzsa ifjúságkutatásába, majd interjúerként a hetvenes évek elején a Kemény István-féle szegénységvizsgálatba. A szegénység problémája mindvégig érdeklődésének központjában maradt. Az évtized derekán fogtak bele Losonczi Ágnessel a nagy egészségügy kutatásba, amelyen későbbi kandidátusi értekezése is alapult. Ekkor szilárdult meg benne egyrészt az intézményes problémák iránti érdeklődés, másrészt, ahogy fogalmazott, „a másik ember élményének a megértése, és annak a valamilyen feldolgozása, amit annak a fajta szociológiának gondolok, amit érdemes csinálni”.
Egyaránt otthonosan mozgott szociálpolitikában, gazdasági- és kisebbségszociológiában, a strukturális változások és a társadalmi mozgalmak kérdéseiben. Kutatási témái közé tartozott a gazdaság és társadalom rendszerváltás utáni átalakulása, a hazai polgárosodás története, a munkaerőpiac és a szociálpolitika transzformációja, illetve az etnicitás és a gender szempontok helye a társadalmi folyamatokban, viszonyokban. Kemény István nyomdokaiban járva empirikus kutatóként gyűjtött anyagot, adatait és tapasztalatait vegyes kvalitatív és kvantitatív módszerekkel, a legizgalmasabb kortárs elméletek ötvözésével és továbbgondolásával dolgozta fel. Perspektíváját egyfelől a kirekesztettség, a társadalmi elnyomás összetett háttere és élményvilága iránti kíváncsiság, másfelől a társadalmi igazságtalanság miatt érzett felháborodás határozta meg. Elkötelezetten foglalkozott a roma civil mozgalom ügyével és támogatta kutatásvezetőként, szakértőként és szerzőként a roma politika és -mozgalom történetét feldolgozó kutatásokat.
Volt, hogy szembekerült az aktuális világnézettel vagy hatalommal, és volt, hogy emiatt kérdőre vonták, írását betiltották, útlevelét elvették. Nézetei mellett kitartott, gondolataiért kiállt. „És ’88 tavaszán, amikor már majdnem kész voltunk a kötettel, akkor behívott a Cseh-Szombathy Laci, aki akkor az igazgató volt. Ez csak azért érdekes, mert ez ’88 volt, nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Hogy hát megjelent a BM nála, hogy a Vági, Szalai, Kovács Ági meg én voltam ott. Szalai lakásban rendszeres ülések vannak, [...] mit csinálunk itt. És mondom, hogy igen, Laci, meséltem is neked, hát persze, ezt csináljuk. De most mit mondjak a BM-nek? Hát, mondom, azt, hogy emberek ültek és gondolkodnak és alkotnak vagy írnak vagy gondolkodnak és megpróbálnak valamit végiggondolni. És ezt nem tartod problémának? Mondom, te Laci! Szerintem ez nem probléma.”
Hivatását állhatatos szorgalommal és szakmai szigorral űzte, dacolva mindenféle intézményi, egészségi és egyéb nehézséggel. „[I]mádom azt, amit szociológia címen csinálni kell, és egész életemben imádtam ezt a szakmát. Kicsit se bánom, hogy nem lettem biokémikus” - jegyezte meg a nekünk adott interjúban.
A 20. Század Hangja Archívum értékes dokumentumokat őriz Szalai Júlia munkásságából. Letétbe helyezett gyűjteményében megtalálhatók egy általa vezetett nemzetközi kutatás, az etnikai különbségek oktatásbeli szerepét roma és bevándorló gyerekek körében vizsgáló EDUMIGROM (2009-2011) hazai interjúi, valamint 2000-2001 folyamán készült beszélgetések leirata a segélyezés magyarországi gyakorlatairól. A gyűjtemény részét képezik továbbá Szalai Júlia hetvenes évekbeli kutatási jegyzetei, valamint a kilencvenes évekből származó egyetemi képzési tervezetei. Az ezredforduló idején indult, majd tíz évvel később megismételt, Laki Mihállyal közösen vezetett nagyvállalkozó-kutatás interjúanyaga a Laki gyűjteményben keresendő. A Roma Polgárjogi Esték a Kóczé Angéla által vezetett és Neményi Mária mellett Szalai Júlia tanácsadói közreműködésével megvalósuló, tíz évvel ezelőtti nagyszabású kutatás archívumunkban hozzáférhető részét foglalja magában. A gyűjtemény a hazai roma politika intézményesülésében közrejátszó roma származású művészek, politikusok, polgárjogi aktivisták életútjáról szóló videóinterjúkat tartalmaz. A Szakmatörténeti gyűjteményünkbe tartozó élettörténeti interjút Gárdos Judit munkatársunk készítette Szalai Júliával. Társarchívumunk, a Kutatási Dokumentációs Központ repozitóriumában még számos kutatási anyag, valamint rengeteg kiadott és kiadatlan publikáció található meg.
Julinak rengeteget köszönhetünk társadalom- és önismeret terén. Minden korban a legfontosabb kérdéseket tette fel, hogy lényeges összefüggésekre és mélyen átgondolt megoldási módokra vezessen rá. Éles meglátásai, csillapíthatatlan energiája, kedves lénye nagyon fog hiányozni.
Vajda Róza